A MUNKA. I. Az olvasztó kemenczénél állanak ketten, félig meztelen, kormos munkások. Megnyitják a csapot, a fehér folyós érc sisteregve szalad le a vederbe, a két ember rudat dug a vödör két fülébe, úgy szaladnak vele az agyagformához, a hova beleöntik. Hat lépésről három úr áll, czilinderrel a fejükön, keztyü a kezükön és szivar a szájukban. Nagyon kiváncsiak voltak megtudni, mint lesz az ércből hamutálcza. Egyikük a nagyságos igazgató ur. A két munkás végzi a dolgát, mintha vakok lennének. A három úr megelégelvén a mulatságot, odébb áll, az eszterga-műhelybe. A két munkás utánuk néz, egymásra néz, aztán megállnak a munkában és beszélgetnek. -4- Az egyik: Láttad? A másik: A mi a szájukból kibűzlött, a füst, maga megéri kettőnknek a napibérét. Az egyik: Tizezer forint a fizetése az igazgatónak, azért, hogy pöfékeljen és ha kiváncsi ficsurok jönnek hozzá, elvezesse ide, mint valami állatseregletbe. A másik: Tizezer forint! A multkor kezdtem számolni, hogy hány évig kellene élnem, hogy tizezer forintot megkeressek. Egy évben háromszázhatvan forintot, tiz évben háromezerhatszázat, háromszor tiz esztendő alatt – talán! Harmincz esztendő keserves izzadás, fázás, csontőrlés és hússzaggatás azért, a mit ez az ember egy év alatt kényelmes üléssel és levelek aláfirkálásával keres. Az egyik: Pajtás, le kellene őket önteni ilyen vederrel, az egy kicsit fölmelegitené a szivüket. A másik: A multkor láttam őket Budán. Végig robogtak a gyár kocsiján – tizezer forint mellett a gyár még lovat, kocsist, equipaget tart mellette, úgy ültek ott a selyempárnákon, mint az istenek. Az asszony csupa hab és csipke – az arcza csupa rózsa, a haja… Az én feleségem öt év előtt -5- még az iskolába járt, hamvas volt, mint a baraczk, üde, egészséges és szép, – ma húsz éves és arcza fakó, haja durva, az idegenek anyókának szólitják. Hát ezért fekete a bőröm a csontig? Annak az asszonya ifju marad a haláláig, mert az ura nem dolgozik, nekünk az Isten is megtagadja az ifjuságot, mert nincs pénzünk! Az egyik: Nincs pénzünk, azoknak meg nincs istenük! A másik: Nekünk sincs. II. A gyár irodája, este nyolcz órakor. A gyár alszik, minden más ablak sötét. Az igazgató a divánon fekszik és hevesen szivarozik. Aztán fölpattan: – Eh, gyi te rossz ló, ha belégebedsz is… dolgozz! Odaül a kényelmes karosszékbe és fejét két tenyerébe fogva olvas, aztán fogja a czeruzát és számol, aztán fogja a tollat és ir. Mennél tovább foly a munka, annál gyorsabban váltakozik a czeruza, meg a penna. -6- Végül majdnem önkivületben van, csakugy robog előre és a papirosok nyöszörögnek, mintha legázolná őket. Egy óra multán nézi az óráját. Kilencz. – Vacsorálni – mormogja, aztán előszed egy üveg cognacot és nagyot húz belőle. – Nem lehet… majd… talán… hajnalban… Ekkor nyilik az ajtó. Elegáns uri dáma, drága prémes kabátban lép be, szőke haja keresztülcsillog a dolgoz

O EMPREGO. I. Há dois trabalhadores seminus e fuliginosos de pé na fornalha de fusão. Eles abrem a torneira, o minério branco escorre pelo balde chiando, as duas pessoas inserem uma haste nas duas orelhas do balde, correndo com ela para o molde de argila onde é despejado. Dos seis degraus, três cavalheiros estão de pé, com cilindros na cabeça, luvas nas mãos e charutos na boca. Eles estavam muito curiosos para saber como o minério se transformaria em cinzeiro. Um deles é o grande diretor ur. Os dois trabalhadores fazem seu trabalho como se fossem cegos. Satisfeitos com a diversão, os três cavalheiros se afastam na oficina de torno. Os dois trabalhadores cuidam deles, olham um para o outro e depois param no trabalho e conversam. -4- Um: Você viu? A outra: a fumaça que cheira de suas bocas vale o salário diário de nós dois. Um: o salário do diretor é de dez mil forints, para que ele possa estufar e, se vier um curioso, traga-o aqui como se fosse um bicho. O outro: dez mil forints!Recentemente, comecei a contar quantos anos eu teria que viver para ganhar dez mil forints. Trezentos e sessenta forints por ano, três mil e seiscentos em dez anos, três vezes em dez anos - talvez! Trinta anos de suor amargo, resfriados, desossagem e cheirando o que este homem está procurando em um ano com um assento confortável e folhas sublinhadas. Um: Cara, eles deveriam ser despejados em um balde daqueles, aqueceria um pouco seus corações. A outra: eu os vi em Buda da última vez. Percorreram todo o caminho através do carro da fábrica - além dos dez mil forints, a fábrica ainda tem um cavalo, uma carruagem e uma carruagem ao lado, eles sentaram-se nas almofadas de seda como os deuses. A mulher está cheia de espuma e renda - seu rosto está cheio de rosas, seu cabelo ... Minha esposa ainda estava na escola cinco anos atrás -5 - ela era cinzas como um penico, fresca, saudável e bonita, - hoje ela tem vinte anos velha e seu rosto é pálido, seu cabelo é áspero, estranhos chamam sua mãe. É por isso que minha pele é negra até os ossos?Sua mulher permanecerá jovem até a morte, porque seu senhor não trabalha; mas Deus nos livre, porque não temos dinheiro. Um: não temos dinheiro, eles não têm deus! O outro: Nem nós. II. Escritório da fábrica, oito horas da noite. A fábrica está adormecida, todas as outras janelas estão escuras. O diretor está deitado no sofá fumando um charuto. Em seguida, ele aparece: "Eh, seu cavalo mau, se você respirar, trabalhe!" Ele se senta na poltrona confortável e lê a cabeça nas palmas das mãos, depois pega o lápis e conta, depois pega a caneta e a caneta. Quanto mais o trabalho avança, mais rápido o lápis e a caneta mudam. -6- No final, ele é quase autopropulsado, na verdade gritando para a frente e os burocratas choramingando como se para humilhá-los. Ele está olhando para o relógio há uma hora. Nove. "Jantar", ele murmura, depois pega uma garrafa de conhaque e tira uma grande. - Você não pode ... então ... talvez banir ao amanhecer ... É quando a porta se abre. A elegante senhora uri entra com um caro casaco de pele, o cabelo loiro brilhando através do trabalho